Free! - 3. fejezet

Zsófinak, aki megérdemli, hogy vörösöket kedveljen.

3. fejezet

Álmosan sétáltam ki a fürdőbe. A szememet dörzsölve álltam meg a tükör előtt. Kócos hajam össze-vissza állt, nyúzott vonásaim voltak, a felsőm meg félig lecsúszott egyik vállamon. Ilyen szépen kinézve mosakodtam meg, fésültem meg a hajamat és felkötöttem.

Kimenve a konyhában Rin palacsintát sütött.

- Jó reggelt - köszöntem oda neki.

Megfordult és üdvözölt, a serpenyőt tartva a tűzhelyen. Majd megemelte és feldobta a palacsintát, ami átfordult a levegőben. Kinyitva a hűtőt szinte üresnek tituláltam. Az ajtóban csak tejes- és gyümölcsdobozok sorakoztak, amikben félig lehetett bennük a tartalmuk.

- Ha valamit akarsz, vedd ki gyorsan és ne tárogass! - szólt rám Rin, látva, ahogy már bemászva a hűtőbe keresem a joghurtom. Csalódottan csuktam vissza.

- Hol a joghurtom? - szegeztem neki a kérdést. Ha én nem, ő tudhatja hová tehettem.

- Megettem, bocsi.

- Az az enyém volt! - háborodtam föl.

- Nem volt ráírva a neved...

Ilyenkor nem szeretem a testvérem. Megeszi előle az élelmet, korán reggel tör-zúz, későn ér haza, emellett nem lehet panasza a kinézetére... Na, ez már pofátlanság!

Magamban duzzogva ittam meg a kakaómat és faltam be vagy négy (!) palacsintát, majd nagy robajjal vágtattam vissza a szobámba.

Később, amikor már lecsillapodtak bennem az érzelmek, kimentem Rinhez.

- Sajnálom, amiért fennakadtam azon, hogy megetted a joghurtom - mondtam neki, miközben a sporttáskájában keresett valamit az előszobában.

- Semmi baj - nézett fel egy pillanatra. Majd sikeresen kivette azt, amit olyannyira keresett. A fésűjét.

- Minek az neked? - kérdeztem, rosszat sejtve.

Rin a tükör elé lépett és elkezdett... fésülködni.

- Mi van? Tudod, nem csak a lányoknak kell jól kinézniük - bökte nekem oda, majd visszahajította a táskájába a tárgyat.

Elmosolyodtam. Így látva kedvem támadt volna szétkócolni a gondosan megfésült haját.

xxx

- Gou, itt vagy? - kérdezte Nagisa, előttem tartva a kezét. Elgondolkodtam.

- Tessék? - kérdeztem, felnézve rá, ugyanis én ültem, míg ő fölém tornyosodott.

- Rin-chan hol van? Nem lóg velünk? - kérdezte, miközben leült mellém.

Tekintetemet levettem a fiúról, majd a vízre szegeztem. A medencében Makoto, Haru és Rei voltak. Valamit nagyon gyakorolhattak, mivel Rei nagy áhítattal figyelte Harut és csak úgy itta magába a szavait. Makoto a medence széléről beszélt hozzájuk, miközben a haját törölgette.

- Most fontos dolga akadt - adtam meg a választ. Hazudtam. Ugyanis ő is edzeni volt, csak éppen a maga helyén.

Nagisa csalódottan nézte a víz felszínét, amin a napfény lejtett táncot. Olyan volt, mintha egy jégkorcsolyázó nyaldosta volna a jeget, futás közben.

- Mond - fordultam felé. - Rinnel jóban vagytok? - Nem szerettem volna eme kellemetlen kérdést feltenni, elvégre gyerekkori barátok voltak és a mai napig barátok maradtak... Leszámítva pár akadályt, de a barátságok kibírják őket, elvégre ezért vannak a konfliktusok, hogy azokból erősen és épen sétáljanak ki.

Nagisa meglepődött.

- Jól vagyunk. Rin-chan és a többiek... Miután Rin-chan visszatért, azóta rendeződtek a dolgaink. Ne érts félre, de Haru-chan is felnőtt egy kicsit. Rei megbirkózott a ténnyel, hogy nekünk Rin-chan volt az első. Mako-chan meg nem neheztelt rá, szóval... érted. Én meg mindig is szerettem, nagyon hiányzott is közülünk, de megoldódott minden. Nem mondhatok egy rossz szót sem - mondta, közben párszor felém pillantott. A szavai hirtelen értek. Nem hittem volna, hogy így éreznek és érezhettek Rinnel kapcsolatban.

Ezt hallva, meg kellett törnöm a szép pillanatot.

- Köszönöm, amiért mindezt elmondtad nekem, de valami másról lenne szó...

- Ó, beszeretnéd mutatni Rin-channak a barátodat? - kérdezte, felcsillanó szempárral.

- Nem. Nem, nem és nem! - tiltakoztam, bár ő veszettül vigyorgott.

- Ugyan, Gou-chan...

- Kou! - szakítottam félbe. Mikor tanulja meg már rendesen a nevemet?

- Khm... Ha szívesség kell, mond.

Jól át gondoltam a szavaimat.

- Ma délután ha elmentek Rinnel és kérdezné hol vagyok, valamit találj ki. Egy kifogást. Elmennék vásárolni az egyik barátnőmmel, akit Rin... hát, nem annyira szível - Nagisa vadul bólogatott. - Jó, nem mintha utálná, csak talán féltékeny lenne rá, amiért több időt töltök vele.

- Értem, nem kell tovább regélned - emelte fel a kezét, egyfajta megálljt parancsolva. - Fedezünk.

- Köszönöm - pislogtam rá hálásan, majd belefújtam a sípomba. - Ideje edzeni!

xxx

Délután leváltam a fiuktól és mentem Hana-chanhoz. Tudni kell, hogy szőkés-barna haja van, amit kontyban hord. Kékes-zöld szemei olyanok, akár a tengeri, amit a kikötőből látok. Annyira mély és elérhetetlen... Kedves, segítőkész, imád vásárolni és fiúkról beszélgetni, bár legtöbbször soknak bizonyul az, amit tesz...

Rám várt az óra alatt, ahol megbeszéltük, találkozunk. Szoknyát viselt, rövid ujjú pólóval, övvel átfogva a derekánál. Szandált viselt és hozzá egy táskát. Igazán csinos volt.

- Végeztetek? - kérdezte, köszönés után. Bólintottam. - Milyen napod volt? - kérdezte, miközben sétálni indultunk.

Kirakatok előtt haladtunk el. Miközben beszélgettünk, betértünk vásárolni, majd ruhákat próbálgattunk (leginkább ő!), majd vettünk pár dolgot.

Az egyik kávézó asztalánál ültünk, egy-egy fagyi kelyhet kanalazva, közben szó esett arról ki mit olvas, milyen sorozat ment le a tévében, milyen sportot kellene idén űznünk, fogyott-e valamelyikünk valamit... Kellemes volt kikapcsolódni a jelenlétében.

- Nem nyúltam mellé, amikor megvettem azt a bikinit? - kérdezte, miközben belelesett a táskájába, ahol az említett darab hevert. Mindenképp pánt nélküli szettet akart venni magának, mivel a pántos barnuláskor olyan csúf csíkot hagy a nyaknál, hogy azt nem szereti.

- Nekem tetszik. És szerintem illik hozzád! - válaszoltam, mivel úgy éreztem, mondanom kell valami jót is. A virágmintás dolgok mindig is passzoltak hozzá, nem úgy mint hozzám. Én úgy sem szerettem őket.

- Ühüm, aranyos - bólintott, megerősítve engem is.

Miután elfogyasztottuk a fagylaltjainkat, tovább álltunk. Sétálgattunk a sétányon, meg-megálltunk egypár kirakat előtt, körülnéztünk. Kicsit úgy éreztem magam, mint aki már félig felnőtt. Kiegyensúlyozottabbnak és nőiesnek láttam magam. Mivel nem az egyenruhát, sem a melegítőt hordtam, így nyáron volt alkalmam mást is felvenni, ami vidám és nyitott, de nem merész.

A vonatállomáson váltak el Hana-channal az útjaink. Integettem a vonata után. Vidám volt és talán egy kicsit barnább is (lekapott rendesen minket a nap).

Fáradtan tértem haza.

- Megjöttem - jelentettem be, de válasz nem érkezett rá. Helyette viszont hangoskodást hallottam.

Beljebb menve leejtettem magam mellé a padlóra a szatyrokat. Látva, ahogy a nappali megtelik olyan emberekkel, akiket szeretünk és közel állnak hozzánk... Régen tapasztaltam ilyet. Ott ült a kanapén Rei és Nagisa, a szőnyegen meg a hármas, Haru, Makoto és Rin. A dohányzóasztalt félretolták, a tévét benyomták, hozzákötötték a játékot és azt püfölték, de valami marha nagy élvezettel! Ment a verseny, ketten egymás ellen. Persze sportágakból nyomták a egyre feljebb és feljebb. Benne voltak az izgalomban, ezért nem szerettem volna őket megzavarni. (Hű, de félreérthetetlenül fogalmaztam.)

Elvonultam a szobámba. Tartottam magamnak egy kisebb divatbemutatót. Benyomtam valami zenét, felvettem azokat, amiket most vásároltam és fel-le járkáltam bennük a szobámban. Forogtam a tükör előtt is, nézegettem hozzájuk hajstílusokat, hogy melyikek az előnyösebbek. Mosolyogtam, amiért ilyen jó napot zárhattam volna le. Csak volna. Mivel miután elpakoltam az újonnan vett ruháimat és vacsorát készítettem magamnak, majd fürödtem, a fiúk még mindig nem akartak felhagyni a játékkal. Nem lett volna szívem őket elzavarni és az nem is én vagyok. Jó, különösképp nem zavartak, úgysem aludtam volna, de hajnali kettőig nálunk tölteni az időt... Nekem soknak bizonyult, mi szent.

Látva az alvó Rint a kanapén, a földön a kontrollereket és a tévét, amit nekem kellet kikapcsolnom, rájöttem, hogy ezen a nyáron többet fogok kimozdulni. Eljárhatnék több helyre, olvashatnék nemcsak a kertben, hanem a téren és a parkban is. Elmehetnék biciklizni, konditerembe, úszni. Emlékeket szerezni Hana-channal, a bátyámmal és barátaival. Ehetnék dinnyét, málnát, jégkrémet. Ihatnák jégkását, hideg limonádét. Vásárolhatnák vacsorára halat, ehetnénk hozzá salátát. Elkísérhetnék mindenkit oda, ahová szeretne menni, de nem egyedül, legyen az koncert, buli, összejövetel... Igen, ez lenne a helyes.

Nyomtam egy puszit testvérem arcára. Amire nem kelt fel. Kuncogva osontam vissza a szobámba és könyvvel a kezemben aludtam el. Ami reggelre a földön szétnyílva várt. És egy bögre kakaó az ajtóm melletti asztalomon.